R U Crazy?! 2.rész

Egész délután szólt a telefonom, de nem vettem fel.Végig jártam az erdőt, zenét hallgattam vagy éppenséggel fényképeztem.
- Mary! Mindenki téged keres! - Talált meg Keith. Látszott rajta, hogy elfáradt.
- keressenek tovább. - Vontam vállat és tovább sétáltam. De nem sikerült leráznom.
- Akkor legalább várj meg! - Rántott vissza.
Felsóhajtottam és megvártam még beköti a cipőjét.
Ezután csendben haladtunk egymás mellett.
- Miért akadtál ki annyira? - Törte meg végül a kínos csendet.
- Nem tudom, hogy te hogy lennél vele, ha az az ember akibe szerelmes vagy, még a nevedet se tudná, holott már egy éve egy osztályba jártok. - Magyaráztam és könny szökött a szemembe.
- Jézus, Mar, ha most elkezdesz nekem bőgni, felakasztom magam! - Nézett rám fáradtan.
- Bocs.
Egy gyönyörű helyre értünk. Volt ott egy kis tó, körülötte padok és volt ott még két hinta.
Tudom, hogy gyerekes, de betámadtam a hintát. Imédok hintázni, olyankor belém nyillal az érzés, hogy szabad vagyok.
- Rosszabb vagy, mint egy két éves. - Röhögött ki Keith kulturáltan.
- Ja, te meg cuki vagy. - Fintorogtam rá, mire még jobban nevetni kezdett és beleült a másik hintába.
Egészen hét óráig ott voltunk. Keith valahogy jobb fej, mint társaságban.
Hazakísért, igaz előtte alig találtunk ki az erdőből.
- Merre jártál? - Köszöntött apám.
- Jaj, hagyd már azt a lányt, biztos a barátaival volt! - Szólt neki anyám egyből.
- Nektek is hello. - Indultam meg a szobámba. - Csá! - köszöntem a nővéremnek, miközben elhaladtam mellette. Végül kiterültem az ágyamon és zenét hallgattam.
Másnap reggel időben beértem a suliba. Ő már ott volt.
- Mary... - Kezdte, de félbeszakítottam.
- Mi van, most már tudod a nevem?! Hogy a picsába csináltad, felírtad a kezedre? - Flegmultam. Az osztályban egy pillanat alatt döbbent csend keletkezett.
Keith majdnem felröhögött, a lányok pedig a fejüket fogták.
- Oké, ezzel most nem csak engem égetsz le, hanem magadat is. - Nézett rám Patrick kínosan.
- Leszarom! - Kiáltottam el magam. - Nem érdekel, hogy kit égetek le és hogy mennyire! És tudod miért? - Vigyorogtam rá idegesen. - Mert tegnap TE égettél le ENGEM!
- Jó reggelt! - Lépett be az osztályba az osztályfőnökünk. - Mi a probléma? - Nézett ránk meglepődötten.
- Semmi. Az égvilágon semmi! - Vágtam le magam a helyemre.
- Gyerekek, hányszor mondjam még el, hogy ti egy közösség vagytok! - Kezdett bele a szokásos monológjába. - Az senkinek nem tesz jót, ha feszültség van akármelyikőtök közt, mivel akkor az osztály két részre oszlik. És ha az osztály két részre szakad, akkor nem lesz jó osztályközösség, és ha nem jó az osztályközösség, akkor nem a miénk lesz a legjobb osztály! Úgyhogy nem akarok veszekedést hallani! Tessék azonnal kibékülni!
- Előbb ugrok ki az ablakon! - Mosolyogtam rá az ofőmre, aki elkerekedett szemekkel meredt rám.