- Megőrülök! - Hallottam meg Keith hangját, amint letelepedett Patrick ágyára. Gyorsan magam köré csavartam a törölközőt.
- Miért, mi van? - Válaszolt neki a haverja.
- Mi lenne bazdmeg?! Mary egész nap úgy csinált, mintha nem történt volna semmi köztünk! - Keith hangja a végére elhalkult.
Még vagy egy órát beszélgettek, míg végül az exem elhagyta a lakást.
- Tudod, ha legközelebb segítesz neki elmondani, hogy mekkora ribanc vagyok, azt is említsd meg neki, hogy te voltál az első, akivel lefeküdtem, mióta szakítottunk! - Rontottam ki a fürdőből és öltözködni kezdtem.
- Hova sietsz? - Meredt rám, mit sem törődve a dühkitörésemmel.
- Találgass!
- Ne már, Mar! Maradj még! - Nézett rám és őszintének látszott.
- Reggel találkozunk, Patrick! - Válaszoltam és haza siettem.
Egy hétig ezt játszottuk.
Suli után felmentünk hozzájuk, ott lefeküdtünk, én valamiért megsértődtem és haza mentem.
- Most komolyan, Mary, lefeküdtünk párszor és most akkor? - Kérdezte egyik biosz órán halkan. Legalábbis azt hittük halkan.
- Mi van? - Szólalt meg Keith. Egyszerre fordultunk felé. - Hogy mit csináltatok párszor?!
- Keith... - Kezdtem, de Patricket méregette.
- És mégis, hogy történt, Haver? - Az utolsó szót szinte köpte.
- Nyugi van ember, csak kipróbáltam, hogy tényleg olyan jó-e, mint ahogy mondtad. - Mosolyodott el hűvösen.
- Mi van? - Most én akadtam ki. De mielőtt Patrick válaszolhatott volna, Keith neki esett. Egy darabig ütötték egymást, mire szét lehetett szedni őket.
Az igazgatóiban kötöttünk. Arról fogalmam sincs én miért voltam ott. Büntiből az egészt délután a suliban kellett töltenünk. Hárman, egy teremben.
- Miért, mi van? - Válaszolt neki a haverja.
- Mi lenne bazdmeg?! Mary egész nap úgy csinált, mintha nem történt volna semmi köztünk! - Keith hangja a végére elhalkult.
Még vagy egy órát beszélgettek, míg végül az exem elhagyta a lakást.
- Tudod, ha legközelebb segítesz neki elmondani, hogy mekkora ribanc vagyok, azt is említsd meg neki, hogy te voltál az első, akivel lefeküdtem, mióta szakítottunk! - Rontottam ki a fürdőből és öltözködni kezdtem.
- Hova sietsz? - Meredt rám, mit sem törődve a dühkitörésemmel.
- Találgass!
- Ne már, Mar! Maradj még! - Nézett rám és őszintének látszott.
- Reggel találkozunk, Patrick! - Válaszoltam és haza siettem.
Egy hétig ezt játszottuk.
Suli után felmentünk hozzájuk, ott lefeküdtünk, én valamiért megsértődtem és haza mentem.
- Most komolyan, Mary, lefeküdtünk párszor és most akkor? - Kérdezte egyik biosz órán halkan. Legalábbis azt hittük halkan.
- Mi van? - Szólalt meg Keith. Egyszerre fordultunk felé. - Hogy mit csináltatok párszor?!
- Keith... - Kezdtem, de Patricket méregette.
- És mégis, hogy történt, Haver? - Az utolsó szót szinte köpte.
- Nyugi van ember, csak kipróbáltam, hogy tényleg olyan jó-e, mint ahogy mondtad. - Mosolyodott el hűvösen.
- Mi van? - Most én akadtam ki. De mielőtt Patrick válaszolhatott volna, Keith neki esett. Egy darabig ütötték egymást, mire szét lehetett szedni őket.
Az igazgatóiban kötöttünk. Arról fogalmam sincs én miért voltam ott. Büntiből az egészt délután a suliban kellett töltenünk. Hárman, egy teremben.
- Mióta megy ez? - Szólalt meg hirtelen a volt barátom. Nem válaszoltunk. - Kérdeztem valamit!
- Egy hete. - Vallottam be, de nem néztem rá.
- Wow, te tényleg egy kurva vagy! - Mondta fél perc sokk után. Sírni akartam, de inkább erősen lehunytam a szemem és hallgattam az óra kattogását.
- Te sem vagy jobb. - Jelentette ki Patrick alig hallhatóan. - Tudod, ha te nem hagytad volna, hogy azok a kis kurvák az öledbe üldögéljenek és flörtölgessenek veled, Mary se érezte volna annyira szarul magát és nem mászott volna rám.
- Szerintem nem kérdeztelek. - Húzta össze a szemét Keith.
- Szerintem meg igaza van! - Vágtam rá. - Nem kell mindent elhinni, amit mondok! Ha azt mondom sok vagy nekem, akkor éppenséggel szükségem van rád. De úgy látszik erre te rohadtul nem tudsz rájönni magadtól, úgyhogy tök mindegy. - Sétáltam ki a teremből.
- Várj, te most azt akarod mondani, hogy az én hibám? - Jött utánam K. Némán bólintottam. - Hát már bocs, Én, ellentétben Veled, nem feküdtem le senkivel!
- És ezt most higgyem el? - Flegmultam. - Sajnálom, nem megy!
- Mégis miért nem?! - Akadt ki teljesen.
- Mert TE, TE vagy! Akár tetszik, akár nem! - Kiabáltam. - És mindketten tudjuk, hogy nem fogsz megváltozni, főleg nem a kedvemért! Úgyhogy ne te legyél kiakadva, a rohadtul tökéletes életeddel, a tökéletes családoddal együtt!