- Patrick! - Ennyit tudtam kinyögni. Utáltam magam.
- Most komolyan azt hitted, hogy kellesz neki? - Mosolyodott el Keith. Lekicsinylően méregette a volt legjobb barátját. - Ugyan már!
- Keith, fejezd be! - Szóltam rá. Rám se hederített.
Öklendezni kezdtem.
Szó szerint rosszul lettem.
Hogy lehet valaki ennyire gerinctelen? Erre a mai napig nem jöttem rá.
A szemembe hazudott. Ő a "barátnőm". És most jól érzi magát az exem ágyában.
- Halló?
- Szia. Ráérsz? Igen? Szupi! Legyél a házunknál 10 percen belül, sziamia! - Nyomtam ki a telefont. Ha ribanc kell, hát legyen, az leszek. Felvettem a kedvenc bőrnacimat és egy mellkidobós felsőt. Kisminkeltem magam és siettem ki a lakásból.
Patrick leesett állal bámult.
- Oké, most álmodok vagy mi a fasz? - Szólalt meg.
- Neked is szia. - Mondtam élesen.
- Csá. Megtudhatom, hogy miért rángattál ide?
- Keith és Di kavarnak. - Vágtam rá.
- Mi van?! - Meredt rám. - Ó! És te most féltékennyé akarod tenni?
- Pontosan. - Bólintottam. - Nem is vagy te olyan hülye.
Fél óra sem telt el, és megtaláltuk Keith-t. Odasétáltam hozzá.
- Mit akarsz, Mar? - Nézett rám hulla fáradtan.
- Nem is tudom... - Játszottam az agyam. - Kezdjük a tegnapi mutatványoddal. Pia és fű. Wow, nagyon kreatív vagy. - Bólogattam elismerően.
- Miért basztam volna végig a fél iskolát? - Vágott vissza.
- Ezt kurva gyorsan fejezd be. Egy emberrel feküdtem le. És ezt te is megtetted. - Emeltem meg a hangom.
- Igen, bazdmeg, a legjobb haverom! Jobbat nem is választhattál volna szexpartnernek! - Kiabált. Mindenki minket figyelt. Patrick viszont eltűnt. Újra Keithre emeltem a tekintetemet. Remegett a dühtől.
Lesmároltam. Nem tudom miért, de megtettem. Lehet, hogy csak megakartam nyugtatni.
Nem ellenkezett. Nem tudom, hogy kerültünk oda, de a kávézó mosdójában találtam magunkat.
Nem kellett volna. Erre akkor jöttem rá, mikor megláttam Patrick-et.
Az arcára volt írva. De nem mondott semmit, csak nézett. Keith is észrevette. A feszültség vibrált köztük. Balhé készülődött.
- Ezt most komolyan gondoltad? - A "szexpartnerem" tekintete nem engedte el az enyémet.
- Mary? - Meredt rám Benjamin.
- Ben, én...Én..- Sírtam el magam. Keith még mindig nem vett észre.
- Gyere! - Ültetett be az autóba a legjobb barátom.
- Elbasztam. Ben, én tényleg nem akartam, csak túl sok volt és.. - Mondtam elfúló hangon.
- Mary! Nyugodj meg, vegyél egy mély levegőt! És most az elejétől. - Muszáj volt elmesélnem neki. - Ó, baszki. - Morogta.
- Kösz, most megnyugtattál. - Vágtam oda gúnyosan és már nyitottam az ajtót.
- Mary. Ha most kiszállsz a kocsiból úgy, hogy rosszba vagyunk, nem érdekel mennyire fog fájni, soha többé nem beszélek veled. - Nos, így történt, hogy elvesztettem a legjobb barátomat. Egy ember volt, aki, ha egy nagyon kicsit is, de feltudott volna dobni. De nem akartam beszélni vele. Elég bajt okozott már a puszta jelenlétével is. Szóval már csak egy választásom maradt. Berúgni, de kegyetlenül.
Másnap az egyik évfolyamtársam ágyában ébredtem. A nevét azóta se jegyeztem meg.
Délután értem haza. Persze anyám már halálra aggódta magát.
Szokás szerint leintettem, majd letusoltam.
- Jé, téged el lehet érni? - Szólalt meg a vonal végén Amy gúnyos hangja.
- A. Ne most! - Dőltem végig az ágyamon és a párnába fúrtam az arcom.
- Figyelj, nem basztatnálak, ha nem kéne aggódnom érted! - Vágta rá.
- Jó, bocs. Csak.. - És ekkor beugrott valami.
Méghozzá a lány, akivel tegnap láttam Keith. Aki nem más volt, mint...
Diana.