R U Crazy?! 12.rész

- Mary? - Meredt rám Benjamin.
- Ben, én...Én..- Sírtam el magam. Keith még mindig nem vett észre.
- Gyere! - Ültetett be az autóba a legjobb barátom.
- Elbasztam. Ben, én tényleg nem akartam, csak túl sok volt és.. - Mondtam elfúló hangon.
- Mary! Nyugodj meg, vegyél  egy mély levegőt! És most az elejétől. - Muszáj volt elmesélnem neki.  - Ó, baszki. - Morogta.
- Kösz, most megnyugtattál. - Vágtam oda gúnyosan és már nyitottam az ajtót.
- Mary. Ha most kiszállsz a kocsiból úgy, hogy rosszba vagyunk, nem érdekel mennyire fog fájni, soha többé nem beszélek veled. - Nos, így történt, hogy elvesztettem a legjobb barátomat. Egy ember volt, aki, ha egy nagyon kicsit is, de feltudott volna dobni. De nem akartam beszélni vele. Elég bajt okozott már a puszta jelenlétével is. Szóval már csak egy választásom maradt. Berúgni, de kegyetlenül.
Másnap az egyik évfolyamtársam ágyában ébredtem. A nevét azóta se jegyeztem meg.
Délután értem haza. Persze anyám már halálra aggódta magát.
Szokás szerint leintettem, majd letusoltam.
- Jé, téged el lehet érni? - Szólalt meg a vonal végén Amy gúnyos hangja.
- A. Ne most! - Dőltem végig az ágyamon és a párnába fúrtam az arcom.
- Figyelj, nem basztatnálak, ha nem kéne aggódnom érted! - Vágta rá.
- Jó, bocs. Csak.. - És ekkor beugrott valami.
Méghozzá a lány, akivel tegnap láttam Keith. Aki nem más volt, mint...
Diana.