Sziasztok! Itt az első folytatásos történet. Sok hozzáfűzni valóm nincs, Jó szórakozást!
Éreztétek már, hogy a szívetek úgy ver, mintha kiakarna ugrani a helyéről?
Hogy reszkettek, de mégis melegetek van?
Én mindennap ezt érzem. És ezt most már Ő is tudja. Sajnos.
Tudom, tudom, az én hibám. Elvégre, minek kellett nekem odaállnom elé, venni egy mély levegőt és elmondani neki?!
A barátaim mondták, hogy ne tegyem, de hát rólam van szó. Én, aki soha nem tudja, hogy mikor fogja be a száját.
Na de kezdjük az elején.
Október 7.-e, egy hűvös őszi reggel.
Lisaval, az egyik legjobb barátnőmmel megbeszéltük, hogy reggel együtt megyünk suliba. Szokás szerint késésben voltam, kapkodtam és eleve rossz kedvem volt. Visszasírtam a nyarat.
Végül 10 perc késéssel, de odaértem. Minden remekül ment, amíg be nem lépett az osztályba. Elakadt a lélegzetem és vér szökött az arcomba. Gyorsan elfordultam és imádkoztam, hogy ne vegye észre. Bár mondjuk ez felesleges volt, mert számára én láthatatlan vagyok.
Az órák unalmasan teltek, csak a szokásos.
Az utolsó csengő szó.
- Na miújság? - Jelent meg mellettünk Emily, a másik legjobb barátnőm.
- Marynek elment az esze. Amúgy semmi érdekes. - Vigyorgott rám Lisa gúnyosan.
- Jézusom, már megint mit forgat a fejében? - Tűnt fel Katie, Diana és Amy a semmiből.
- Elakarja mondani Neki.
- Úristen, Mar, jól vagy? - Meredt rám Katie, mire én fülig vörösödtem.
- Muszáj mindenkinek szólnod róla, ugye?! - Akadtam ki. Lisa hátrahőkölt.
- Nyugi van lányok! Mi a probléma? - Jelent meg Patrick (Ő) és a legjobb barátja, Keith.
- Semmi. - Vágtuk rá egyszerre.
- Nem jöttök el pizzázni?
- Én nem érek rá, ma a barátommal töltöm a napot. - Jött Katie válasza és el is köszönt.
- Sajnos mi sem, megyünk shoppingolni. - Ezzel Diana és Amy is elhúzta a csíkot.
- Mennék én, de mindjárt megy a buszom. - Vonta meg a vállát Emily.
- Ne már! És ti? - Nézett ránk Keith boci szemekkel.
- Menjünk. - Mosolyodott el Lisa és nekem se volt más választásom, elmentem velük.
Jól elvoltunk. Hülyéskedtünk, zenét hallgattunk és beszélgettünk.
-Öhm...izéé.. - Patrick láthatóan zavarban volt - Lisa, hogy is hívják a barátnődet? - Súgta oda a barátnőmnek, csak nem elég halkan.
- Mary. - Sziszegtem dühösen. - Ezt nem hiszem el. - Ráztam meg a fejem hitetlenkedve.
- Mar, mély levegő. - Próbált Keith csitítani.
- Nem! Nem fogok megnyugodni! A rohadt életbe már, egy éve, egy kibaszott éve oszrálytársak vagyunk és én.. - Kezdtem bele, de félbe szakítottak.
- Nem hinném, hogy Ezt most megakarod osztani Velünk. - Célozgatott K.
- Te mégis honnan a francból tudod?! - Visítottam.
- Nem tudom, számomra eléggé feltűnő volt.- Vont vállat vigyorogva, mire a képébe tudtam volna borítani a kólámat.
- Aarrgghh! - Ezzel elsiettem. Legszívesebben hazamentem volna, de anyámék nem láthattak ilyen állapotban, ezért maradt a kedvenc helyem, az erdő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése